2022.09.03. Beregi buszos körtúra

Gomba nincs! Nem, ez így nem igaz! Ezt a kijelentést igazából én sem szeretem hallani. Gomba mindig van, valahol, valamennyi, valamilyen… A helyes kijelentés: idén felénk nem terem akkora mennyiségű erdei finomság, amivel megtölthetnénk a kosarunkat. Ezért szívfájdítás helyett inkább buszra ült a gombász csapat 18 tagja, és távolabbi vidék kultúrájával, történelmével ismerkedett.

Szabolcs és Bereg volt az úticélunk ezen az első szeptemberi szombati napon.

Első megállónk Tivadar község volt, ahol a Tisza Bemutatóházat tekintettük meg. Ez egy viszonylag új létesítmény, ráadásul új tárlatvezető fogadott minket, mi voltunk az első csoportja. Izgalmát azzal oldotta, hogy elhozta erősítésként a vízügyben dolgozó férjét is, így ketten mutatták be a Tisza élővilágát, valamint zord arcát is, mely a település életében közösséget kovácsolt az árvízi védekezések alkalmával.

Következő állomásunk Cégénydányád volt, ahol a Kölcsey-Kende Kastélyban barangolhattunk. Ez az épület igazából a kölcsei származású Kende család birtoka volt, az már csak a véletlen műve, hogy az egyik Kende uraság és a „mi” Kölcseynk barátok voltak. Eredeti tárgy nem túl sok látható az épületben, mert mint általában az ország kastélyai, ez is sok-sok stáción ment keresztül, gyermekotthonként is működött. Eredeti berendezései – csak a parkjában álló hatalmas platánfa tudhatja – hová kerültek az idők során. A legfrissebb mérések szerint ez a platánfa az ország első 10 legnagyobb fái között van, bár fiatalabb, mint a radványi, mégis, valahogy nagyobbnak tűnt számunkra, mert ágai nem „könyökölnek” a talajon. Számomra a kastély természettudományi kiállítása jobban tetszett, mint a tivadari bemutatóhely. (Lehet, hogy csak azért, mert egy hatalmas vöröshasú unka mellé ülhettem!) A Hortobágyi Nemzeti Park egyik irodája működik ebben az épületben, ez a kiállításban is megmutatkozik. Természetvédelmi bemutató eszközök, madárodúk, a parkban tájékoztató táblák láthatók itt. A több hektárnyi park megtekintése nem fért bele a napi programba, így ó ide még vissza kell térnünk.

Ezután működő vízimalmot láthattunk Túristvándiban. Bár a technikai részletek nem sokat mondtak számomra, a hatalmas fa mellett a víz partján álló ódon faépítmény régi idők frissen sült kenyereinek ígéretét juttatta eszembe. Mikor a malom őrzője beindította a gépezetet, kint a hatalmas kerekek által keltett vízcsobogás megnyugtató érzése járt át, bent pedig eltörpültem a különös összhangban működő gépezet zajában. Lényeg, hogy ez még mindig egy üzemképes vízimalom, hiszen tavaly az augusztus 20-ai új kenyeret az itt őrölt lisztből sütötték.

Tiszacsécsén Móricz Zsigmondra emlékeztünk. A hölgy, aki nagyon cselesen ötvözte a hagyományos lekvárfőzést a modern technika adta lehetőségével (mosógépmotor által hajtott kavaró tapasztott falú üstben), elmesélte Móricz élettörténetét, a szülőház-nem szülőház körüli bonyodalmakat, az eltitkolt fiúgyermeket. Hogy ebből mi igaz és mi nem, azt csak Móricz tudja. Mindenesetre az emlékház nagyon barátságos régi házikó, ahol kedvet kaphattunk egy-két Móricz-mű elolvasásához. A nap fénypontja számomra Szatmárcseke volt! Jártam már itt korábban, láttam a csónakos fejfás református temetőt, nem ez volt a különleges benne. Sikerült rátalálnom Korpás István személyében arra az emberre, aki 1969-ben faragta az első ilyen fejfát, amit azóta 679 követett. Ő mesélt nekünk a temetőről, a fejfákról, faragásról, a végén be is mutatta, milyen könnyedséggel kanyarintja vésővel és kalapáccsal fába a kedvenc betűit. Tarpán a szárazmalom hatalmas kerekét forgathatták meg az erősebbek. Ezt régen lovakra bízták. Csarodán a Bereg gyöngyszemét nézhettük meg, amely egy késő román kori református templom. Itt a bizalom teljességét tapasztalhattuk meg, mert a lelkész a templomkulcs lelőhelyét mondta el telefonban, és önállóan tehettük tiszteletünket ebben a csodálatos, freskókkal díszített templomban. A mezítlábas Notre Dame volt utolsó helyszínünk ezen a tartalmas napon. A tákosi református templomban egy idős hölgy mesélt el mindent a favázas, paticsfalú, fazsindelyes templom múltjáról és jelenéről. A mennyezeti fakazetták csodálatosan festettek, színes virágmotívumokkal díszítettek. És végre! A tarpai szárazmalomban többször említették, hogy ott NEM a sárospataki Megyer-hegyi bányából származó malomkövek őrölnek. Viszont a tákosi templom szószékének alapja egy olyan sárospataki malomkő, melyet őrlésben már kiszolgálta idejét. Köszönet a kiránduló csapatnak, hogy ilyen fantasztikusan tartani tudtuk a tervezett időkereteket, és ezért cserébe mindent meg tudtunk nézni, ami egy napba beleférhetett. Ami kimaradt, majd legközelebb megnézzük! Remélem, ősszel már gombázhatunk is végre!

Küldjön levelet nekünk

Itt küldhet üzenetet nekünk: