Dunajeci beszámoló I.

Elég  nehezen jött össze ez a kirándulás. A nagy buszhoz kevés volta jelentkező, de ismerősök révén sikerült egy kis buszt bérelni, így aug. 24-én várakozással telten szálltunk be a buszba.

Az első megálló a Szlovákiában levő Vörös kolostor volt.Itt aztán kiderült, hogy mégis érdemes lett volna nyelveket tanulni, de szerencsére volt köztünk két ifjú, akik angolul egész jól megértették magukat.A kolostorban 1320-tól éltek szerzetesek, sok hallal, zöldséggel,  gabonával, mézzel táplálkoztak. Saját szükségleteiket megtermelték, szabad idejükben kódex másolással, asztrológiával foglalkoztak. A 18. századtól gyógynövényes kertet műveltek, gyógyszereket készítettek, a környék lakóit is gyógyították. Ciprián szerzetes alapította meg Közép Európa első gyógyszertárát, de ő volt az is, aki saját maga által tervezett vitorlázó repülőgépével a szemközti sziklákról repülni próbált.

Délután utunk fénypontja a tutajozás következett a Dunajecen. Ezt a folyót hűtlen folyónak tartották régen, mivel minden magyar folyó a Dunán keresztül a Fekete Tengerbe ömlött, míg a Dunajec észak felé vette, veszi az irányt. Persze ez természetes, hiszen a Magas Tátra túloldalán folyik, régen Magyarország  határfolyója volt, most Szlovákiát és Lengyelországot köti össze.    Minden tutajhoz 2 irányító tartozott, akik rúdjukkal néha meglökték, de többnyire csak irányították a tutajt A Dunajec sodrása elég nagy, evezni nem kell, a járművek maguktól is lecsurognak az általában 60 cm. mélységű folyón.. A több, mint 2 órás út alatt megcsodálhattuk a néhol 15-20 méter keskeny víz fölé magasodó sziklás hegyeket,, a parti fákat, a vízben ételre leső vadkacsákat a derékig vízben álldogáló horgászokat. A kb. 18 km-es út végén a kiszállás után a tutajokat szétszedik , autóra rakják, azzal viszik vissza a kiindulási helyre, hogy ott összeerősítve a turisták újabb csoportját gyönyörködtessék. 

Cikk folytatása

ÉLETREVALÓ GYEREKEK ZEMPLÉNI GOMBÁSZ TÁBORA

avagy VAN REMÉNY, talán lesz (?) utánpótlás.

 

Visszagondolva az elmúlt hétre, ez lehetett volna a Komlóskán megszervezett gombásztábor neve. Barátokból, testvérekből, egymást ismerő és nem ismerő, kicsi és már nagykamasz gyerekekből, valamint elhivatott felnőttekből állt össze a “nagy gombász család”. 

Az első meglepetés, hogy alig volt gyerek, aki mobilt hozott, így a telefon használatot korlátozó házirendi pontot töröltük, nem volt gond vele.

Cikk folytatása

Élménybeszámoló a XI. Zempléni Gombafesztiválról

Tavaly még nem tudtuk, hogy idén is ott lesz. Volt szó lebontásról, átépítésről, változásokról. Azonban érkezéskor ugyanaz a kép fogadhatott minket, mint az előző évben. Na jó, a tavak vízszintje jóval alacsonyabb volt. De ez nem szeghette kedvünket! Augusztus elején újra gombászok lepték el a Smaragdvölgyet.

A szokásosan négynapos eseményre ismét érdekes és izgalmas programokat állítottak össze a Zempléni Gombász Egyesület tagjai. Csütörtök este a megnyitóval és a vacsorával el is kezdődött a hivatalos program. Benedek Lajos ismertette az "Év Gombája 2020" jelöltjeit, minden fajról külön kortesbeszédet tartva. Molnár "Storman" Ákos beszélt az étteremben elhelyezett fotóiról, ezzel együtt pedig meghirdetésre került a gombafelismerő verseny. Mezei Attila pedig néhány szót szólt gombás bélyeggyűjteményéről, melyeket szintén az étteremben lehetett megtekinteni. Boros Lajos sztárpárokat mutatott be előadásában, néhol a duóból trió lett. Meg is viccelte a publikumot két név felcserélésével, s mikor felfedte a huncutságot, felvidult a társaság a pici előadóteremben.

Cikk folytatása

BOR-MÁMOR-BÉNYE-MÁSKÉNT

A Szent-Orbán napi zarándoklat (május 24-26) utolsó napján Egyesületünk egy lelkes csoportja ragyogó napsütésben indult útnak, hogy felfedezze a gyönyörű természeti adottságokkal büszkélkedő Erdőbénye környéki tájat.

A falu, mint egy kis ékszerdoboz, a tokaji borvidék mértani középpontjában terül el. Az 1600 lelkes festői szépségű település hegyekkel, és szőlőkkel övezett völgyben fekszik, amely a világhírű tokaj-hegyaljai bortermesztés egyik fő területe, de kitűnő kirándulóhely is.

A történelmi dűlők között a Béres Szőlőbirtokon át haladva rá-rácsodálkoztunk a lenyűgöző látványt nyújtó tájra, a tavaszi színekben pompázó természeti értékekre. A Lőcse-dűlőn kialakított tanösvényen haladva megálltunk egy-egy tájékoztató táblánál, amelyen a tájról, annak történetéről, növény-és állatvilágáról értékes információk birtokába juthattunk. Közben alkalmunk nyílt - természetesen - gombaszedésre is, nem ehető fajták megörökítésére, de lefényképeztük a rét gyönyörű virágait, hallgattuk a madarak csicsergését, élveztük a napsugarak simogató melegét. Túránk  egészen a kápolnáig vezetett, ahonnan a falut körbeölelő hegykoszorú lélegzetelállító látvánnyal ajándékozott meg bennünket.

Cikk folytatása

Küldjön levelet nekünk

Itt küldhet üzenetet nekünk: